Zeneválogatás közben épp a Linkin Park-ot hallgattam, amikor elkezdtem figyelni a szövegére, majd miután utánaolvastam a hátterének megnéztem a klippjét is. Fura, hogy egy számról még az előtt tudod, hogy itt a helye, mielőtt egyáltalán végighallgatnád, vagy tudnád pontosan miről szól.
Tökéletes kezdés egy olyan blognak, ami egy olyan világról akar írni, ahol mindenki rémülten keresi a helyét, mint abban az ovis játékban, ahol a végén egy valaki nem tud leülni...
Elhatároztam, hogy ennek a blognak nem fogok kereteket adni, mint ahogy a gondolatainknak, álmainknak sem szabadna.
Képes vagy hátralépni egy lépést, és olyan szemmel nézni saját magunkat, mint Leeloo tette az ötödik elemben, amikor a hajón kutatva elért az emberi történelemben a W(ar)-ig? Aki ugyanúgy képes megkönnyezni a lenti videót, mint Ő tette, az nem gyenge, hanem igazán érti, miről is kéne szólnia az életnek.
Ennyi év után úgy érzem most jöttem rá igazán, hogy mi késztethet egy embert arra, hogy valami olyat adhasson, amivel megismertetheti a világgal saját nézeteit, gondolatait (mint ez a szám pl). Sosem gondoltam még erre ilyen konkrétan. KB ugyanaz az érzés fogott el, mint amikor egy lánnyal anno bekérezkedtünk egy boncolásra. Félelmetes volt, de egyben hátborzongatóan nemes és... lenyűgöző is. Ott és akkor jöttem rá, hogy emberek miért választják az orvosi pályát.
A kommentelést egyenlőre kikapcsolom, e blog leginkább saját épülésemre szolgál, ha találsz néha valami elmerengeni valót, hát jó olvasgatást, légy üdvözölve.
